Fontos a betegség korai felismerése, hiszen egyrészt az emésztési problémák alapvetően kellemetlen panaszokkal járnak, a gyermek közérzetét, hangulatát jelentősen befolyásolják, másrészt hosszabb távon a táplálékfelszívódás zavara a testi és szellemi fejlődést is hátráltatja.

Milyen panaszok esetén érdemes gyermek-gasztroenterológus szakorvoshoz fordulni?

• Hosszabb ideje fennálló hasi fájdalom, haspuffadás;
• Székelési zavarok: véres/nyálkás széklet; gyakori vagy elhúzódóan fennálló székrekedés, hasmenés, esetleg
  ezeknek az állandó váltakozása;
• Nyelési nehezítettség;
• Gyakori hányás, csecsemőkori bukás, gyomorégés, savas felböfögés;
• Étkezési /etetés problémák, étkezési szokások megváltozása, étvágytalanság;
• Felszívódási zavarok (tápanyag hiány, alultápláltság, vashiány, vérszegénység);
• Rendellenes testsúlyváltozás (hirtelen bekövetkező jelentős hízás, fogyás);
• Sárgaság;
• Ismeretlen eredetű gyakori kiütések esetén (különösen, ha azok megjelenése valamilyen étel fogyasztásához köthető);
• Étel allergia gyanúja esetén;
• Emésztőrendszerből származó vérzés, véres széklet esetén.

Gyakori gasztroeneterológiai betegségek:

Coeliakia betegség (lisztérzékenység):
Autoimmun betegség, amely az egyes gabonákban jelen lévő fehérje, a glutén kiváltotta vékonybél nyálkahártya károsodást jelent. A betegség klasszikus tünetei a tápanyag felszívódás zavarához köthető (bűzös, emésztetlen széklet vagy székrekedés, has puffadás, gyarapodásbeli elmaradás, vérszegénység). A diagnózis felállítása az esetek nagyobb részében speciális vérvizsgálattal, ritkábban felső tápcsatornai endoszkópia (tükrözés) során elvégzett szövettani mintavétellel történik. Jelenleg a gluténmentes diéta az egyetlen ismert gyógymódja a lisztérzékenységnek. Idejében felfedezve a betegség kórjóslata kitűnő.

Gastro-oesophagealis reflux betegség (GORB):
Reflux során, a gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, ami által a nyelőcső kémhatása megváltozik, savasabbá válik. A savas közeg irritálja a nyálkahártyát, fogakat, akár légúti tüneteket is okozhat. Csecsemőkori refluxra utaló jelek: bukás, táplálási nehézség, csuklás, nyeldekelés, hascsikarás.

Ételallergia:
Számos fajtája jelentkezhet az allergiás reakcióknak ételérzékenység során, amelyeket különböző táplálékok, tartósítószerek, adalékanyagok, színezékek válthatnak ki.
Jellemző tünetcsoportok: bőrproblémák (kiütés, viszketés), emésztési zavarok (hasfájás, hasmenés), légúti panaszok (fulladás, köhögés).

Laktóz érzékenység:
A tejcukor (laktóz) bontását végző enzim hiánya, vagy az enzim csökkent működése miatt a tejfogyasztás után különböző panaszok jelentkeznek: puffadás, hasi fájdalom, laza székletürítés. Szakszerű kezeléssel a kellemetlen panaszok teljes egészében megszüntethetők.

Egyéb betegségek, melyekkel szakorvosaink foglalkoznak (a teljesség igénye nélkül):

• Gyulladásos bélbetegség (Crohn betegség, colitis ulcerosa),
• Irritábilis bél-szindróma
• Máj és epeúti megbetegedések
• Hasnyálmirigy betegségei

A gyermek-gasztroenterológiai szakvizsgálat összefoglalása 5 pontban:

A vizsgálat, és a kezelés során elengedhetetlen, hogy a szülő, a gyermek és az orvos mindvégig szorosan együttműködjön.

1. Anamnézis felvétel, kórtörténet felállítása.
   Milyen kérdésekre számíthatunk a kórtörténet kikérdezése során, mit érdemes átgondolni az orvos látogatása előtt?
   Mit hozzunk magunkkal? 
   • A panaszok feltérképezése a szakorvossal közösen történik, célirányos kérdésekkel méri fel a gyermek állapotát, így teljes képet kaphatunk a gyermek étkezési szokásairól, a tünetek jelentkezésének körülményeiről, azok intenzitásáról, gyakoriságról, jellegéről.
   • Érdemes az egészségügyi dokumentumokat a vizsgálatokra magunkkal hozni, hogy az orvos minél pontosabb információkat kapjon a beteg kórtörténetéről (megelőző orvosi vizsgálatok során kapott dokumentum, zárójelentés, aktuális laboratóriumi eredmény).
     Kiemelkedő jelentősége van a Gyermekegészségügyi kiskönyvben vezetett adatoknak, percentilis görbéknek.
   • A „családi anamnézis” felvétele során, arra kíváncsi a szakorvos, milyen gyakori betegségek/ esetleg ismert genetikai kórképek fordulnak elő a családban.
2. A fizikális vizsgálat során az orvos megvizsgálja a gyermeket, különös odafigyeléssel a panaszt okozó szervrendszerre (például: fonendoszkóppal történő hallgatózás a szív és a tüdő felett, has betapintása, stb.)
3. A panaszok jellegétől függően, valamint a fizikális vizsgálat alapján további vizsgálatok segítenek a diagnózis, valamint a terápia felállításában:
   • Klinikánkon lehetőség van részletes laboratóriumi (vér-, széklet-, ételallergia-, és intolerancia) vizsgálatokra, továbbá gyermek radiológus által elvégzett ultrahang felvétel készítésére, laktóz- és egyéb szénhidrát terhelés kivitelezésére.
   • A fentieken kívül estenként más eszközös vizsgáló módszerekre is szükség lehet, pl.: gyomor-, vékony- és vastagbéltükrözés; tükrözéskor történő szövettani mintavétel.
4. Az emésztőrendszer betegségeinek terápiája általában gyógyszeres kezelésből, valamint a megfelelő étkezési szokások kialakításából/diétából tevődik össze.
5. A rendszeres kontroll elengedhetetlen része a sikeres kezelésnek.