A környezettel való kapcsolattartásban a hallásfunkció kiemelt szerepet játszik, hiszen az emberi kommunikáció alapja az ép hallás és az ezzel szoros összefüggésben álló beszéd. A súlyos gyermekkori halláscsökkenés a beszédfejlődés elmaradásához, az intellektuális és érzelmi fejlődés megszakadásához és magatartási zavarokhoz vezet. Amennyiben a súlyos halláscsökkenés felnőttkorban alakul ki, az másodlagos beszédzavarokat és a beteg izolálódását okozhatja. A halláscsökkenésben szenvedő betegek száma a világ minden táján emelkedést mutat. Magyarországon a lakosság kb. 10%-a érintett a problémában.

A hallácsökkenés (hypacusis) lehet ideiglenes vagy hosszantartó, krónikus megbetegedés; típusa szerint pedig vezetéses, idegi vagy kevert. A halláscsökkenés fajtájának mihamarabbi felismerése és okainak feltárása elengedhetetlen fontosságú a megfelelő kezelés kiválasztása céljából. Ennek legfontosabb diagnosztikai módszere a fül-orr-gégészeti szakvizsgálatot kiegészítő audiológiai vizsgálat.

Vezetéses halláscsökkenést a hangvezető rendszer (főként a hallójárat, a dobhártya, a középfül, illetve a hallócsont láncolat) károsodása okozhat. Ebben az esetben a levegő rezgései csak részben képesek elérni a belsőfület. Általánosságban elmondható, hogy a vezetéses halláscsökkenés felismerése és kezelése is egyszerűbb az idegi típusúhoz képest.

A vezetéses halláscsökkenés oka lehet a hallójárat fejlődési rendellenessége, a hallójáratot elzáró fülzsír vagy idegentest, a külső hallójáratban felgyülemlett gyulladásos eredetű váladék, a dobhártya gyulladása vagy szakadása, a középfülben felgyülemlett savós vagy gennyes váladék vagy a hallócsontok mobilitásának csökkenése (1. kép).

Elsősorban vezetéses halláscsökkenés valószínűsíthető, ha a halláspanasz fültisztítás, hosszantartó orrdugulás, felső légúti hurut vagy a fület ért trauma után alakult ki; lázzal, fülfájással vagy fülfolyással jár. Amíg a külső hallójáratot és a dobhártyát érintő problémák egyszerű fizikális vizsgálattal azonosíthatóak, a középfület érintő betegségek esetén az audiológiai vizsgálat gyakran indokolt. Az időben felismert vezetéses halláscsökkenés szerencsére gyógyszeresen vagy műtétileg általában jó eredménnyel kezelhető.

Az idegi típusú halláscsökkenést a belsőfül és a hallópálya betegségei okozzák. Pontos diagnosztikája audiológiai vizsgálat nélkül nem lehetséges. Újszülöttkorban idegi típusú halláscsökkenést főként a belsőfül fejlődési rendellenességei, az öröklődő nagyothallás vagy a terhesség alatt lezajlott különböző fertőzések (pl. rózsahimlő, toxoplasmosis) okozhatnak. Ezek felismerésében nagy segítséget nyújt a kötelező újszülöttkori hallásszűrés. Felnőttkorban a belsőfület károsító tényezők (trauma, zajkárosodás, toxinok, vérellátási zavar, cukorbetegség, fertőzések) állnak a hátterében (2, 3. kép). Mindezek mellett az idegi típusú halláscsökkenés legismertebb formája a lassan kialakuló, jellemzően kétoldali időskori halláscsökkenés (presbyacusis). (4. kép).

Az idegi típusú halláscsökkenés oki terápiája igen korlátozott, ezért különös figyelmet kell fordítani a megelőzésére! A legfontosabb a hallácsökkenést okozó betegségek (cukorbetegség, érszűkület, magasvérnyomás) időben történő felismerése és kezelése. Elengedhetetlen továbbá a zajvédelem, a munkahelyi védőeszközök alkalmazása és a különböző káros hatású vegyi anyagok (alkohol, dohányzás, bizonyos gyógyszerek) kerülése.

Halláspanasz esetén tehát a fül-orr-gégészeti szakvizsgálatot – amennyiben a kezelőorvosa indokoltnak találja – audiológiai vizsgálattal lehet kiegészíteni. A halláscsökkenésen kívül más fül-orr-gégészeti panaszok esetén is szükséges lehet hallásvizsgálat. Ilyenek például a fülzúgás, a beszédértés nehézsége, vagy bizonyos szédülékenységgel járó kórképek is.

A leggyakoribb audiológiai vizsgálatok

Tympanometria

Gyors és fájdalmatlan, kisgyermekek esetén is elvégezhető vizsgálat, ami a középfül és a hallócsontláncolat állapotáról ad fontos információt. Segítségével lehetővé válik a középfülben uralkodó légnyomás mérése, továbbá a középfülben esetlegesen felgyülemlett váladék jelenléte is kimutatható.

Stapedius reflex vizsgálat

A tympanometriával együtt végzett diagnosztikai módszer, mely szintén a középfülben lévő viszonyokról, a hallópálya épségéről, illetve az esetleges halláscsökkenés mértékéről ad információt.

Tiszta hang és beszéd audiometria

Fájdalmatlan vizsgálat, ami a beteg aktív közreműködését igényli. A vizsgálat hangszigetelt, úgynevezett „süketkamrában” történik, ahol külső zajok nem zavarják a beteget. Fejhallgatón keresztül a páciens váltakozva mindkét fülön hangokat hall, és gombnyomással vagy kézfeltartással jelzi, amikor hallja a hangot. A vizsgáló a páciens visszajelzései alapján állapítja meg a hallásgörbét, más néven audiogramot. Ezt követi a beszéd audiometriai vizsgálat, mely során a betegnek az általa hallott egy szótagú szavakat és számokat kell megismételnie. A helyesen ismételt szavak arányából megállapításra kerül a beszédértés százalékos aránya. Ez az arány vezetéses típusú halláscsökkenésnél általában jobb, míg idegi halláscsökkenés esetén rosszabb, különösen a hallóideg, vagy az agyi hallópályák károsodásakor.

Az audiogram tájékoztatást ad: a hallásküszöbről, a halláscsökkenés mértékéről (kis, közepes vagy súlyos) és típusáról (idegi, vezetéses, kevert). Ezen paraméterek alapján következtethetünk a halláspanasz okára is.

Amennyiben tehát halláscsökkenést vagy fülzúgást észlel, esetleg gyermekénél merül fel halláscsökkenés gyanúja, mihamarabb keressen fel fül-orr-gégész szakorvost! Klinikánkon munkatársaink készséggel állnak rendelkezésükre!

Dr. Bach Ádám

Audiogramok:

1. Kétoldali vezetéses halláscsökkenés, melynek hátterében a középfülben felhalmozódott savós váladék áll. A váladék felszívódását vagy leszívását követően mindkét oldalon ép hallás várható.
2. Hirtelen kialakult, főként a magas hangokat érintő jobb oldali idegi típusú halláscsökkenés, ép bal oldali hallással.
3. Évek óta tartó zajterhelés következtében kialakult kétoldali idegi típusú halláscsökkenés.
4. Az időskori halláscsökkenés típusos képe: kétoldali szimmetrikus idegi típusú halláscsökkenés.