Azt mondja, neki bejött a mondás, miszerint egy maratont teljesítő futó a célba érés után eldöntheti, ultrás lesz vagy triatlonozni kezd. Hősünk – aki nem mellesleg gyermeksebész és válogatott labdarúgó – az utóbbi mellett döntött. Cikkünkben az IRONMAN 70.3 Budapest indulójával, az Aranyklinika gyermeksebész, gyermek-traumatológus szakorvosával, dr. Vizi Andrással ismerkedhetnek meg.
„Sportolok, amióta az eszemet tudom – kezdi a Szegedi Gyermekklinika júliusban harmincöt esztendős szakorvosa, akinek szakterülete a gyermek baleseti sebészet és a gyermekortopédia. – Talán hároméves koromban vitt le először édesapám az uszodába, attól kezdve tizenhét éven át úsztam, tizenkét évet versenyszerűen, a kiskunfélegyházi úszószakosztály keretein belül. Voltak jó eredményeim diákolimpiákon, inkább sprinter voltam, ötven és száz méter mell volt a fő számom. Sok más sportba is belekóstoltam, sporttagozatos iskolába jártam, ahol megismerkedtem a futás alapjaival. Az ötpróba csapattal országos diákolimpiai bajnokságig jutottunk, bár igaz, nekem inkább a dobószámok voltak az erősségeim.”
A sport terén az ezredforduló hozott nagy fordulatot Vizi András életébe, előkerült a labda, Szegeden, az egyetemi kispályás focicsapatban játszott. 2006-ban, a diplomaosztó után az egyik barátja csábította át a nagypályások közé, s hősünk azóta is igazolt labdarúgó, jelenleg a Csongrád megyei első osztályában szereplő SZVSE játékosa. Sőt, 2013 óta tagja a magyar orvos labdarúgó válogatottnak is, amelynek színeiben minden évben részt vesz a világbajnokságon, 2013-ban Budapesten a hetedik, 2014-ben Brazíliában az ötödik helyen zárt nemzeti tizenegyünk, míg 2015-ben az Egyesült Államokban az ezüstérmet szerezték meg Andrásék! Utóbb ráadásul mind a hat mérkőzésen kezdőként lépett pályára, legyőzték a világbajnok brazilokat, és a döntőben csak tizenegyesekkel maradtak alul…
„Erre nagyon büszke vagyok! – teszi hozzá, majd a futásról szól néhány szót. – Mint az alapozás kiegészítője, mindig is része volt az életemnek, de valahogy a hosszú távok elkerültek. Pontosan emlékszem, hogy 2012 januárjában, amikor Ausztráliában voltam gyakorlaton, minden reggel futottam, de csak öt-hét kilométert. Az egyik nap tizenegy kilométert mentem, akkor döbbentem rá, hogy ez volt az addig lefutott leghosszabb táv életemben. 2014-ben aztán már két hivatalos félmaratont futottam, 2015 októberében pedig lefutottam a maratont is, négy órán belül, 3:53:55-ös idővel.”
Az egyik legemlékezetesebb versenyként említi a szlovéniai Bledi tó körül futott félmaratont, amelyet feleségével – és utóbb kiderült, az akkor nyolc hetes magzatukkal – együtt először futott le. Hozzáteszi: a futás kapcsán nagyon motiválja, hogy létrehoztak egy kis futóközösséget, amivel a szegedi gyermeksebészetnek gyűjtenek pénzt, „Fuss a szegedi gyermeksebészetért” a közösség neve. Eddig több mint ötezer kilométert tettek a „közösbe”.
Folytatás az Ironman 70.3 Budapest oldalán!
