Rövid összefoglaló a gyermekkori fülfájás és halláscsökkenés leggyakoribb okáról.
A hideg idő beköszöntével párhuzamosan ugrásszerűen megemelkedik a fül-orr-gégészeti szakrendelésen fülfájás és halláscsökkenés miatt jelentkező gyermekek száma. Ennek hátterében leggyakrabban a gyermekek és a szülők számára is igen nagy ijedséget okozó banális megbetegedés, a fülkürthurut áll.
A fülkürt (vagy más néven Eustach-csatorna) összeköttetést biztosít az orrgarat és a középfül között. Legfőbb feladata a hallócsontokat magában foglaló dobüreg légnyomásának szabályozása. Normál körülmények között a fülkürt nyeléskor, ásításkor és tüsszentéskor történő megnyílásával a dobüregben uralkodó légnyomás és az atmoszférikus nyomás kiegyenlítődik. Ez elengedhetetlenül fontos a dobhártya és a hallócsontok megfelelő rezgéséhez, illetve a hanghullámok továbbításához a belsőfül felé. Az Eustach-csatorna működési zavara esetén a dobűri nyomás fokozatoson lecsökken, a dobhártya és ezzel együtt a hallócsont láncolat pozíciója megváltozik. Ezek együttesen fülfájáshoz és halláscsökkenéshez (fülduguláshoz) vezetnek. A két vezető tünet mellett a gyermekek elvétve fülzúgásról és szédülékenységről is beszámolnak.
Az orrlégzést és az orrgarat szabad átjárhatóságát akadályozó tényezők egyaránt hajlamosítanak a kórkép kialakulására. A fülkürt ideiglenes elzáródásának problémája azonban jellemzően a kisgyermekeket érinti. Ezért a gyakori felső légúti megbetegedések, a relatíve nagy orrmandula, a nem megfelelő orrfújás és a gyermekkori fülkürt előnytelen anatómiája tehetőek felelőssé. Egyéb hajlamosító tényezők továbbá az orrsövényferdülés, az orrpolyposis és az allergia is.
Amennyiben a fülkürt működési zavara huzamosabb ideig fennáll, a dobüregben folyadék képződés indulhat meg, mely akut gennyes középfülgyulladáshoz, hosszútávon pedig maradandó halláskárosodáshoz vezethet. Ennek megfelelően (habár a betegség kialakulása és tünetei igen típusosak) a diagnózis felállításához javasolt a fül-orr-gégészeti szakvizsgálat, mely magában foglalja a dobhártya mikroszkópos vizsgálatát is. Amennyiben a középfülben folyadék felszaporodás gyanítható, a fizikális vizsgálat tympanometriaval is kiegészíthető.
Akut esetben a gyógyszeres kezelés legfontosabb eleme a decongestans (nyálkahártya lohasztó) orrspray vagy orrcsepp használata, illetve a fokozott orrtoilette (gyakori és erőteljes orrfújás, orrmosás). A terápia anhisztiamin adásával egészíthető ki. Ezek mellett fájdalomcsillapítás (és ennek részeként a fül környékéknek melegítése) is szükséges lehet. Az orrlégzés javulásával szinkronban a fülpanaszok jellemzően pár nap alatt enyhülni kezdenek, 2 hétnél tovább csak ritkán húzódnak el. Amennyiben a fülkürt működése krónikusan elégtelen a dobhártya felszúrása (paracentesis), ventillatios tubus beültetése, a fülkürt tágítása és az orrmandula eltávolítása (adenotomia) is szóba jön.
Összefoglalva elmondható, hogy a gyermekkorban jelentkező fülkürthurut egy igen gyakori, megfelelő kezelés mellett gyorsan rendeződő kórkép. Visszatérő panaszok esetén azonban a fül-orr-gégészeti szakvizsgálat feltétlenül indokolt az oki tényezők feltárása és az esetleges szövődmények megelőzése céljából!
Dr. Bach Ádám
