Mindez egy helyen megtalálható az Aranyklinikán. A legtöbb sexuális problémának, azok kombinációinak a végső közös útja a csökkentnek vélt sexuális teljesítménytől való félelem, mely tovább rontja az állapotot.

AZ EGYSZERŰBB, TÖBBNYIRE KEZELHETŐ SEXUÁLIS ZAVAROK

A sexuális vágy csökkenése, melyet a sexuális fantáziák gyengesége, vagy hiánya jellemez. Hosszabb ideig tartó szorongás, nyomott alaphangulat (depresszió), tudat módosító gyógyszerek vagy kábítószerek  tartós használata szerepelhet okként. Az egyik leggyakoribb panasz, amivel házaspárok keresik fel a rendeléseket. Több nőnél fordul elő, mint férfinál. (BNO: F52.0)

Súlyosabb forma a sexuális élet örömtelensége vagy az aversio (viszolygás tőle). Többnyire traumatikus sexuális élmény vagy psychiátriai betegség tünete. (BNO: F52.1)

A nemi szervek válaszkészségének a csökkenése (BNO: F52.2). Nőknél előforduló formája a nemi szerv sexuális izgalomra létrejövő nedvesedésének és megduzzadásának a csökkenése vagy hiánya, férfiaknál pedig a penis merevedésének elégtelensége, nem kellő időtartama vagy hiánya. Jó házasságban elő pároknál is 30%-ra becsülik a női sexuális válaszkészség zavarát. Gyakran lelki eredetű (bűnösség érzés, szorongás, félelem), vagy élettani jelenség (hormon hiány, bizonyos idegrendszeri ingerületátvivő anyagok: szerotonin, dopamin mennyiségének a csökkenése). A merevedési zavar előfordulását fiatal emberekben 8%-ra becsülik. A lelki okok közt nagy számban szerepel félelem (teherbe eséstől, alulteljesítéstől, az aktus megzavarásától, nemi betegségektől). A kor előrehaladtával pedig szaporodnak azok a testi betegségek, melyek a merevedést rontják, vagy lehetetlenné tehetik.

Az orgazmus elmaradása (BNO: F52.3). Meglévő sexuális vágy és a nemi szervek válaszkészségének megmaradása mellett is az orgazmus késése vagy elmaradása a panasz. Felmérések szerint a 35 év feletti, házasságban élő nők 5%-ának soha nem volt orgazmusa. Nem házas és fiatalabb nők közt ez az arány még több. Összességében a nők 30%-ában gátolt az orgazmus. Félelem a partner által történő elutasítástól, nem tudatos ellenszenv a férfiak iránt, a sexuális vágy miatt jelentkező bűnösség érzés, házassági konfliktusok a leggyakoribb lelki okok. A kései vagy elmaradó férfi orgazmus okai: zavaró partner-kapcsolat, psychiátriai betegség, a leggyakoribb pedig a szelektív szerotonin visszavétel gátló antidepressans gyógyszerek szedése.

Korai ejakuláció (BNO: F52.4) A sexuális működészavarral orvoshoz forduló férfiak 35-40%-ának ez a fő panasza. Az ejakuláció rendszeresen hamarabb következik be, mint ahogy a férfi szeretné. Fiatalabb férfiakban, új partnerrel gyakrabban fordul elő – és főként akkor, ha tartanak a partnerük elégedetlenségétől. Az ejakuláció kontrolljának a zavara a sexuális aktustól, a megzavarástól való félelemnek, vagy sok stresszel terhelt párkapcsolatnak a következménye.

Fájdalmas közösülés. Nem szervi eredetű vaginizmus (BNO: F52.5). A hüvely elülső harmada izmainak akaratlan összehúzódása, mely miatt a penis nem tud behatolni. Gyakori panasza magas anyagi és társadalmi státuszú, sexuális traumát, erőszakot átélt, gyermekkorban sexuális visszaélésnek kitett, szigorú vallásos neveltetésben részesült nőknek.

Nem szervi eredetű genitális fájdalmak (dyspareunia) (BNO: F52.6). A közösülés előtt, alatt, vagy utána jelentkező visszatérő vagy állandó fájdalom, de szervi betegség nem mutatható ki. Gyakori panasz nemi erőszakot, vagy gyermekkori sexuális abusust átélt nőkben. Lehet lelki feszültség vagy szorongás következménye is.

SEXUÁLIS ZAVAROK TESTI BETEGSÉGEK KÖVETKEZTÉBEN

Ezekben a zavarokban a testi betegség gyógyítása, vagy az állapot javítása csökkentheti vagy megszüntetheti a sexuális zavart.

Az erekciós zavarral orvoshoz forduló férfiaknak 50%-ban van ilyen testi betegség. A leggyakoribbak: érelmeszesedés (melyben a penist vérrel ellátó verőerek szűkülete az ok), cukorbetegség, szívelégtelenség, légzési elégtelenség, vese-, máj betegség, alultápláltság, vitamin hiányok, különféle hormon termelődési zavarok, számos ideggyógyászati betegség (melyekben a penist ellátó idegek, az erekció létrejöttében szerepet játszó gerincvelői és agyi idegpályák és központok sérülnek), idült alkoholizmus, tartós kábítószer vagy nyugtató használat, bizonyos gyógyszerek mellékhatásai, mérgezések, urológiai betegségek, genetikai betegségek.

A nők dyspareuniáját (genitális fájdalmait) 30-40%-ban a külső és belső nemi szervek, a vizeletelvezető rendszer betegségei okozzák. Fontos a nőgyógyászati, urológiai vizsgálat és kezelés.

A sexuális vágy csökkenését is okozhatja testi betegség. Különösen, ha a beteg ún. test-sémája sérül (emlő, méh, petefészkek, prostata, herék eltávolítása). Azok a gyógyszerek, amelyek a központi idegrendszeri működéseket gátolják (nyugtatók, altatók egy része, a nemi hormonok szintjét tartósan csökkentő vagy a dopamin nevű idegrendszeri ingerületátvivő anyag szintjét vagy hatását csökkentő szerek, a szerotonin ingerületátvivő anyag, vagy a prolaktin nevű hormon szintjét emelő szerek) szintén felelősek lehetnek a sexuális vágy csökkenéséért.

A férfiak orgazmus készségét csökkenthetik a húgy- ivarszerveken végzett műtétek, a gerincvelő alsó szakaszának vagy az agynak a betegségei is. Kései orgazmus vagy az orgazmus elérésének megnehezülése bizonyos gyógyszereknek a mellékhatása is lehet. Új gyógyszer bevezetését követően kialakult sexuális zavar esetén mindig konzultálni kell azzal az orvossal, aki a szedését javasolta. Orgazmus zavart a nőkben ritkán bizonyos nőgyógyászati műtétek, gyakran pedig különféle – nem csak a nemi hormonokat érintő – endokrin betegségek okozhatnak.

Generálisan, a sexuális aktus csaknem minden fázisában (vágy, a sexuális szervek válaszkészsége, orgazmus) negatív hatásúak lehetnek az agyi serotonin szint növelő, a dopamin szint csökkentő gyógyszerek, azok a gyógyszerek, melyek a prolaktin szintjét emelik, amelyek a vegetativ idegrendszer működését befolyásolják. A gyakran túlzott mértékben használt nyugtató és altató szerek is hasonló hatást fejthetnek ki. Ezekről adatokat elsősorban férfiak esetében nyertek. A nők sexuális zavarait okozó szereket kevésbé tanulmányozták. Bizonyos nőknél a hormonális fogamzásgátlók csökkenthetik a libidót, hasonlóan az antidepresszánsok, vagy nyugtatók tartós szedése is. Az utóbbiak kis adagban a szorongás csökkentésével viszont javíthatják a sexuális működéseket.

Az örömtelen orgazmus, a kényszerszerű sexuális viselkedés legtöbbször psychiátriai betegség, vagy annak a képét utánzó neurológiai betegség következménye.

A sexuális zavarokkal küzdő emberekkel foglalkozó orvosnak, vagy egyéb therápeutának ismernie kell a kezeltje testi és lelki betegségeit, személyiségét, annak fejlődését, régi és aktuális konfliktusait, ezekre történő reakcióit, életkörülményeit, sőt lehetőség szerint a partneréét ugyanígy, ahhoz, hogy segíteni tudjon.

Forrásmunkának használt :

• Benjamin J. Sadock & Virginia A Sadock: Kaplan & Sadock’s Pocket Handbook of Clinical Psychiatry.
  Wolters Kluwer/Lippincott Williams & Wilkins. Philadelphia 2010.
• Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO 10).