• Bejelentkezés: H-P 8-16

  • Telefon: +36 20 573 5434

  • Telefon: +36 30 561 1098

    • Az artrózis (porckopás) kezelési lehetőségei. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre oki terápia az artrózis gyógyítására, de különböző gyógyszerekkel a fájdalom csökkenthető, és az ízület mozgásképessége javítható.
      Injekciós kezelések (ízületi vagy lágyrészbe adott)

      Ha az Ön ízületei duzzadtak, merevek, és ez minden logikus ok nélkül több mint két héten keresztül fennáll, forduljon orvosához! Orvosa többféle vizsgálat után állítja fel az artrózis diagnózisát: fizikális vizsgálat, vérvizsgálat és bizonyos képalkotó technikák. Néha szükség lehet az ízületi résből is folyadékmintát venni. A vérvizsgálat leginkább más betegségek kizárása miatt szükséges. A képalkotó vizsgálatok közé tartozik a röntgen, a csont szken (scan), a computer tomográfia, a mágneses rezonancia vizsgálat. A képalkotó vizsgálatok segítségével a porc „elhasználódottságát”, az ízületi rés beszűkültségét, illetve a csontkinövések jelenlétét lehet kimutatni, amelyek mind artrózisra utalnak. Az artrózis legjelentősebb szövődménye a fájdalom. A fájdalom lehet enyhe, csak egy kis bosszúságot okozva, de súlyosan korlátozhatja a napi tevékenységet is. Bár az artrózis nem szűnik meg, számos betegnél a korai artrózis fájdalma egy éven belül csökken, ami az érintett ízületek erőltetése esetén kiújulhat. Orvosa segíthet Önnek abban, hogyan csökkentse mindennapi életvitele során az adott ízületet érő nyomást. Amennyiben az artrózis eljut a porc eltűnésének stádiumába, a fájdalom újból megjelenik, és nem szűnik meg. Ha késői artrózisban is meg akarja őrizni ízülete mozgathatóságát és fájdalmatlanságát, ízületi protézis beültetésére van szükség. Ez a műtét sikeressége esetén kb. 10-20 évre jelent megoldást (és csak egyszer ismételhető, ami után már csak 5-10 évig tart ki), ezért nem érdemes túl fiatalon sort keríteni rá.

      Ízületi injekciók

      Időnként orvosa javasolhatja, hogy az ízületi résbe szteroid injekciót adjanak, ami csökkenti a fájdalmat és a gyulladást. Egy másik beavatkozás során hialuronsav származékot injektálnak az ízületbe, ami szintén csökkentheti az artrózisos fájdalmat. A hialuronsav a normális ízületi folyadék alkotórésze.

      Lágyrész injekciók

      Általában szteroid tartalmú injekció, melyet Lidocainnal együtt alkalmazva a krónikus, konzervatív terápiára nem szűnő gyulladások esetén hozhat megoldást, mint pl.:

      • teniszkönyök
      • talpi sarkantyú
      • nyáktömlő gyulladás

      Miért jó az ízületi hialuronsav injekció?

      • gyulladáscsökkentő hatású
      • porc-előanyag tartalmú
      • akár már az első injekció után hatásos
      • akár 6 hónapon át tartó hatás az ízületekre
      • biztonságos, könnyű beadni, könnyen eljut a szövetekhez kis molekulasúlya miatt
      • fokozza az endogén hyaluronsav termelését

       

      A hialuronsav az ízületi folyadék fontos alkotóeleme. Krónikus térdfájdalom hátterében sok esetben az ízületi folyadék csökkenése áll. A hialuronsav pótlásával kimagasló eredmények érhetőek el. Forduljon az Aranyklinikához bizalommal!

      A váll betegségei

      Befagyott váll

      A betegség fájdalommal és mozgásbeszűküléssel jár. Gyakran társul cukorbetegséggel, hormonháztartás zavarával vagy szív és érrendszeri problémákkal. Diagnosztikai kritériumai a mozgásbeszűkülés, ismeretlen kóreredet, negatív radiológiai kép. Jellemzője az elülső ízületi tok és a vállízületi szalagok hegesedése. Fiatal és középkorú nőknél gyakoribb. A fájdalom nagyon erős lehet, akár az éjszakai alvást is gátolhatja. A kórlefolyást tekintve egy önmagát szabályozó folyamat. A gyógyulás 2 évig is eltarthat. Kezelése főként funkcionális de lehet artroszkópos műtéti felszabadítással jó eredményeket elérni. Műtéti kezelés indokolt azokban az esetekben, ahol a fájdalom hagyományos eszközökkel nem befolyásolható. Előfordulhat trauma, vállműtét vagy esetleges rotátor köpeny károsodás talaján kialakult beszűkült vállfunkció, melyet másodlagos befagyott vállnak is neveznek.

      Vállízületi instabilitás

      A vállízület a test legnagyobb mozgástartománnyal rendelkező ízülete. Ez a mozgás a sekély vápa és nagy humerus fej között történik. Ezt az aránytalanságot a vállízület az aktív és a passzív stabilizáló elemek segítségével hidalja át. A stabilizátorok összehangolt működése szükséges a megfelelő mozgáshoz. Ezek károsodása instabilitáshoz vezet. Fontos szerep jut az ízületi helyzetérzékelésnek. Az ezért a funkcióért felelős érzékelők főleg a felkarcsont feje és az ízületi vápa között levő szalagokban foglalnak helyet. Az instabilitás műtéti megoldásának egyik célja ezeknek a szalagoknak a feszülését visszaadni, mely által a helyzetérzékelés visszaáll a sérülés előtti állapotra. Az instabilitás irányát tekintve lehet elülső, hátsó, alsó és többirányú. A diagnózis felállításában a fizikális vizsgálat és a képalkotók együttes értékelésére van szükség. A képalkotó vizsgálatokban a röntgen mellett fontos szerepe van a CT és MRI vizsgálatoknak. Az első vállficamot megfelelő repositiot követően rögzítjük, majd a rögzítés idejének leteltével (3 hét) fiziotherapia következik. Amennyiben a ficam ismétlődik, általában kis trauma hatására, műtéti kezelés indokolt (artroszkópos vagy nyitott technikák).

      Vállízületi arthrosis

      A vállízület kopásos megbetegedése több tényező miatt alakul ki. Lehet primer, amikor a kiváltó tényezőt nem ismerjük, és lehet szekunder, amikor az eredet ismert, így poszttraumás, rheumatoid arthritis, rotátor köpeny szakadás miatt kialakult arthrosis. A diagnózis felállításához általában elegendő a fizikális vizsgálat valamint a röntgen. Vezető tünet a fájdalom és a fokozatos mozgásbeszűkülés, természetesen ismert etiológia esetén ezekhez az alapbetegség tünetei is társulnak. Kezelése kezdetben konzervatív (gyulladáscsökkentők, fiziotherápia), majd előrehaladott esetben műtéti (vállízületi protetika: anatómiai vagy reverz-protézis). Amennyiben az ízületi hyalinporc károsodása enyhe vagy mérsékelt, szóba jön ízületi porcpótló injekció beadása is.

      Rotátor köpeny sérülés

      A rotátor köpeny a vállízület mozgásában szerepet játszó izom-ínegyüttes (subscapularis, supraspinatus, infraspinatus, teres minor). A vállízület komplex mozgásának kivitelezésére elengedhetetlen ezen izmok épsége. Sérülhet trauma kapcsán vagy degeneratív alapon, a szakadás lehet teljes vastagságú, vagy részleges. A traumás sérülés főleg fiataloknál és nagy energiájú sérülés kapcsán jön létre. A degeneratív talajon létrejövő szakadás gyakoribb, kialakulásában mind külső mind belső tényezők szerepet játszhatnak. A szakadás diagnosztizálásában a hagyományos röntgen és ultrahang vizsgálat mellett kiemelt szerep jut az MRI-nek. Az akut traumás sérülés műtéti indikációt képez. A degeneratív talajon kialakult szakadás kezelése kezdetben konzervatív (gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fiziotherapia), majd ennek eredménytelensége esetén műtéti. Lényeges, hogy a műtéti kezelés akkor igazán eredményes, ha feszülésmentesen a szakadt izmot anatómiai helyére tudjuk rekonstruálni. A műtéti kezelésre több eljárás ismeretes (artroszkópos és nyított módszerek).

      Impingement (ütközéses) szindróma

      Az impingement szindróma tulajdonképpen egy tünetcsoport és a váll ütközését jelenti a vállboltozaton. Az ütközés alapja, hogy a felkarcsont fej felfelé mozdul, ezáltal a rotátor köpeny beszorul a humerus fej és a felette elhelyezkedő képletek közé. Az ütközés helye leggyakrabban a vállcsúcs, a hollócsőrnyúlvány és a vállcsúcs közötti szalag, ritkábban az vállcsúcs és a kulcscsont közötti ízület és a hollócsőrnyúlvány. A leggyakrabban károsodó rész a supraspinatus ín. Több kiváltó tényező ismeretes: vállcsúcs elváltozása, rotátor köpeny degeneráció, instabilitás, ízületi tok zsugorodása. Vezető tünet a fájdalom, mely éjszaka is jelen van, a felkarba sugárzik. A fizikális vizsgálat és a képalkotó vizsgálatok együttes értékelése alátámasztja a diagnózist. Kezelése lehet konzervatív (gyulladáscsökkentők, lokálisan adott szteroid, gyógytorna) és műtéti. A műtéti kezelés lényege a dekompresszió, mely történhet nyitott vagy artroszkópos módszerrel. Természetesen az impingement kiváltó oka szintén kezelendő (instabilitás, rotátor köpeny degeneratio).

      Válltáji törések

      A felkar végének törései többségében idős korban fordulnak elő, nőknél gyakrabban. Ezen sérülések általában banálisnak tűnő trauma következtében jönnek létre. Fiataloknál lényegesen nagyobb energia hatására következnek be. A töréseket a fragmentumok száma illetve a törési sík lokalizációja alapján rendszerezzük. Legfőbb tünet a mozgásbeszűkülés és fájdalom. A röntgenvizsgálat általában elég információt ad, de a darabos törések esetében a műtéti kezelés tervezéséhez a CT vizsgálat kiegészítő információkat adhat. A kis elmozdulással járó törések kezelhetők külső rögzítéssel és gyógytornával. A műtéti kezelésre sok lehetőség van, a csavarozástól, dróttűzéstől a velőűrszegezésen át a vállízületi protézisig. A választandó megoldást elsősorban a törés típusa valamint a beteg életkora határozza meg.

      A térdízület betegségei

      A térdízület felépítése

      Az térdízület a következő alkotórészekből áll: a combcsont illetve a lábszárcsont ízületi felszíne valamint a térdkalács (patella), mely a combcsont vályulatában helyezkedik el. A térdkalácsot erős ín köti a lábszárcsonthoz. Ez teszi lehetővé, hogy felette található combizom segítségével kinyújthassuk a térdet. A belső és a külső rögzítő szalagok segítenek abban, hogy a térd mozgásai közben a térdkalács ne mozduljon ki a helyéről. Az ízfelszíneket sima felületű üvegporc, úgynevezett hyalinporc borítja. Az hyalinporcot mintegy kiegészítve a sípcsont lapos ízületi felszínén két félhold alakú rostos-rugalmas porc, a külső és belső meniscus helyezkedik el. Ezek növelik a terhelési felszínt, valamint csökkentik az ízületet érő dinamikus terheléseket. A térdízületet alkotó csontokat a külső és belső szalagok, valamint az ízületi tok köti össze. Sérülési gyakoriság alapján a legfontosabb: a két oldalszalag és a két keresztszalag (elülső és hátulsó). A szalagok, inak, ízületi tok, meniscusok feladata, hogy megakadályozzák a mozgás során az ízületet alkotó csontok kóros mértékű elmozdulását. A legtöbb sérülés sportolás közben alakul ki. Leggyakrabban a szalagok és a meniscusok érintettek.

      A térdsérülések fajtái és kezelésük

      Belső meniscus sérülés

      A leggyakoribb térdsérülés, mely általában direkt trauma következtében jön létre. Többnyire sportolás vagy esetleg egy rossz mozdulat közben jön létre. A sérülés következtében a leszakadt meniscus darab becsípődik a csontvégek közé, ami heves fájdalommal és a térd „elakadásával” járhat. Ez azt jelenti, hogy a térd hajlított helyzetben rögzül, a beteg azt kinyújtani nem tudja. A meniscus sérülés véglegesen artroszkópos módszerrel (ízületi tükrözés, mely során bizonyos beavatkozások is végezhetők) gyógyítható. Artroszkópia során korábban a sérült meniscust eltávolították. Napjainkban lehetőség szerint a meniscus részleges, vagy teljes megtartására, rekonstrukciójára törekednek. Ennek oka pedig az, hogy a meniscus teljes eltávolítása után megnő az ízületi felszínre ható terhelés, mely korai ízületi kopáshoz (artrózis) vezethet.

      Külső meniscus sérülés

      A külső meniscus sérülése jóval ritkább, mint a belsőé. A sérülés következtében guggoláskor a megnagyobbodott ízület „fájdalmasan kattog”. Ellátása szintén artroszkópos mószerrel történik.

      Térdszalagsérülések

      Leggyakrabban az oldalszalag és az elülső keresztszalag sérül. Általában nagyobb energiájú sérülések vezetnek a szalagok szakadásához. A keresztszalagok szakadása azonban sportolás közben kialakuló csavarásos sérüléskor is bekövetkezhet. Térdszalag sérüléskor éles fájdalmat érez a beteg. A térd megduzzad, instabillá, „lötyögőssé” válik. A beteg guggolni, futni nehezen, illetve egyáltalán nem tud. A szalagszakadással egyidejűleg a belső meniscus is megsérülhet, mely a térd elakadásához vezethet. A térdszalag sérülések kezelése általában műtéti, melyet szintén artroszkópos vagy nyitott módszerrel végeznek. Ennek során szalagplasztika módszerrel végzik a rekonstrukciót. Általában saját ínnal pótolják a sérült szalagot.

      Térdízületi felszín sérülése

      A térdízületi felszín sérülése során porcos vagy rostos szabad testek képződhetnek. Ezek az ízületi felszín hyalinporc borítékából, vagy a meniscusokból törnek ki. Az így képződött szabad testek az ízületben vándorolva a csontok közé ékelődhetnek, ez erős fájdalomhoz és a térd elakadásához vezethet. A szabad porcdarabokat artroszkópos eljárással távolítják el. Amennyiben a teherviselő felszín porcborítéka sérült, mozaikplasztika segítségével a terhelésmentes felszínről ép porc szigeteket ültetnek át a sérült területekre. Sok esetben ha enyhébb porcsérülés alakult ki, szóba jön ízületi porcpótló injekció beadása is az érintett ízületbe.

      A térdkalács visszatérő ficama

      A térdkalács ficama legtöbbször baleset következtében alakul ki, néha azonban rossz mozdulatra is létrejöhet. Általában a térdet alkotó csontok fejlődési zavara áll a háttérben. Az első ficamot nagy valószínűséggel követik további ficamok, egyre gyakrabban, viszonylag enyhébb fájdalom mellett. Ezt nevezzük visszatérő ficamnak. Ha a térdkalács ficamodik, az mindig a külső oldal felé történik. Jelentős fájdalom, duzzanat alakulhat ki. A térd nyújtása mellett a térdkalács legtöbbször magától a helyére ugrik, azonban a hyalinporccal borított felszíne gyakran sérül. Első ficam esetén, ha az ízület duzzanata jelentős, vagy ha levált porcdarabka alakult ki, ízületi tükrözés (artroszkópia) szükséges. Enyhébb panasz esetén szigorú pihentetés, receptre felírt térdrögzítő 4-6 hétig tartó viselése szükséges. Ha a ficam sokszor ismétlődik, a térdkalács körüli lágyrészek műtéti korrekciója jön szóba. Ilyenkor a belső oldali inakat megrövidítik, hogy a térdkalácsot ne engedjék oldalra kimozdulni, a külső oldali inakat pedig meglazítják. Ha a visszatérő ficamot okozó csontos fejlődési eltérés súlyosabb, a térdkalácsot lerögzítő ín tapadási pontját áthelyezve, új helyen kell lecsavarozni. Ezt a műtétet hosszabb időtartamú (3-4 hónap) rehabilitációs periódus követi.

      A térdhajlat Baker-cisztája

      A térdhajlatban kialakulhat egy feszülő, folyadékkal telt tömlő, mely a térd hajlítását megnehezíti, fájdalmassá teszi. Ezt nevezzük Baker-cisztának. Ez a ciszta sohasem önálló kórkép, hanem a térdízületben megnövekedett mennyiségű folyadék miatt alakul ki. A folyadék az ízületi tok leggyengébb pontján, a hátulsó falon kis duzzanatot okoz és feszülő térdhajlati fájdalmat okoz. A Baker ciszta jellegzetes duzzanat, ami tapintással jól érezhető. El kell azonban különíteni más betegségektől, ezért ultrahang (UH) vagy mágneses rezonancia (MRI) vizsgálat szükséges a duzzanat jellegének kimutatására. Mivel a ciszta kialakulásának oka mindig az ízület túlzott folyadék termelése, ezért a kezelés során is elsősorban a térdízület betegségét kell rendezni. Ha az ízületi gyulladást sikerül mérsékelni, a ciszta magától is megkisebbedik, esetleg el is tűnhet. Ha nagy és feszes a ciszta, akkor annak lecsapolása szükséges lehet, mely injekciós tűvel és fecskendővel történik, ambuláns ellátásként. A Baker ciszta műtéti eltávolítása csak rendkívül panaszos esetben indokolt, vagy ha mérete olyan nagy, hogy a térdhajlatban futó erek összenyomása miatt keringészavart, a lábszár duzzanatát okozza. Sajnos legtöbbször a sebészi eltávolítást követően is relatív nagy a kiújulás esélye. Amennyiben a ciszta oka a térdízületi hyalinporc károsodása szóba jön ízületi porcpótló injekció beadása.

      Műtéti beavatkozások

      Térdízületi artroszkópia, szalagplasztika

      Artroszkópia során kis metszéseken keresztül egy hajlékony, csőszerű készüléket (artroszkóp, ami egyfajta endoszkóp) vezetnek az ízületbe. Az artroszkóp fényt juttat be és az ízület belsejéről elvezetett képet monitorra viszi. A sebész javasolhatja az ízület átmosását is. Az átmosáshoz fiziológiás sóoldatot használnak, ezzel távolítják el a vért és a szövettörmeléket az ízületből. Az artroszkópia alkalmas az ízületi porcot károsító idegentestek (leszakadt porcdarabok, esetleg csontdarabkák) eltávolítására. Időben elvégzett műtéttel egyébként az artrózis el is kerülhető, illetve lassítható az ízület előrehaladó károsodása, továbbá rövid távú fájdalomcsillapítás is elérhető.

      Térdízületi felszínpótló protézis beültetés

      Súlyosabb porckopás esetén az érintett ízület fájdalma fokozódik, állandósul, és az ízület mozgásterjedelme is lecsökken. A mozgásbeszűkülés egyik oka maga a fájdalom, de az ízületben a porcfelszín szélein csontfelrakódások jelennek meg, melyek a mozgástartományt tovább szűkítik. Ha az ízületi porcfelszín teljesen tönkrement előtérbe kerülnek a műtéti megoldások. Ilyenkor a porcfelszínt részben vagy teljesen műfelszínnel pótlolják: szánkó protézis vagy totál protézis kerül beültetésre. Kifejezetten deformált, alig mozgó, teljesen elkopott, nagy terhelésnek kitett térdízület esetében az ízület műtéti elmerevítése biztosítja a fájdalom-mentességet. A műtétek előtt és után is komoly szerepet kap a rendszeres gyógytorna, fizioterápia, vízalatti torna. Ezek mindegyike ortopéd szakorvos által kezelőlapra felírható kezelés.

      A csípőízület betegségei

      A csípőízület felépítése

      A csípőízület egyik alkotóeleme a medencecsont homorú, félgömb alakú, porccal borított része a vápa, amely befogadja a combcsont gömb alakú, ugyancsak porccal fedett fejét.

      A csípőízületi felszín kopása (artrózisa)

      Az ízületi hyalinporc egyenetlenné válik, elkopik. Az ízület mozgása során megnő a súrlódás. A leváló porcdarabok hatására az ízületi tok belhártyája gyulladttá válik. Fokozódik az ízületi folyadék termelése, ez feszüléshez vezet. A kialakuló meszesedés és feszülés miatt az ízület mozgásterjedelme beszűkül, és fájdalmassá válik.

      Elsődleges ízületi kopás (primer artrózis)

      Ebben az esetben a leggondosabb vizsgálatok sem tudják kideríteni, hogy mi okozta a csípő porckopását. A betegség kialakulásában nagy szerepet játszhat a biológiai elöregedés, illetve a degeneratív elváltozások.

      Másodlagos ízületi kopásról (szekunder artrózis)

      Ebben az esetben korábban lezajlott betegségek okozzák a porc pusztulását.

      • Gyermekkorban:
        • Veleszületett csípőficam
        • Perthes-kór: a második leggyakoribb csípőízületi betegség, ami 3–13 éves kor között fordul elő. A combfej vérkeringési zavarával függ össze
      • Serdülőkorban:
        • A combfej-elcsúszása a növekedési vonalban: traumás vagy hormonális zavaron alapuló betegség.
        • Ízületi sérülések, gyulladások
      • Felnőttkorban:
        • Combnyak- illetve csípőtáji törések
        • Ízületi gyulladások, reumatológiai kórképek
        • Combfej-elhalás (combfej – nekrózis)

       

      A csípőízületi kopás tünetei

      Fájdalom, melynek jellemzője, hogy a reggeli ébredést, hosszas egyhelyben tartózkodást követően jelentkezik, majd bemozgatás után enyhül (indulási fájdalom). Megterhelésre, hosszabb járáskor fokozódik. Nyugalomban enyhül vagy megszűnik. Az alsó végtagon elöl a lágyékba, combba, térd felé kisugárzik. Az alsó végtag csípőben egyre nehezebben nyújtható ki, távolítható és fordítható be, A csípőízület mozgásterjedelme fokozatosan csökken. Járóképesség, járástávolság lecsökkenése. A végtag megrövidülése. Mindezek sántításhoz vezetnek.

      Kezelési lehetőségek

      Alapvetően kétféle kezelési lehetőség áll rendelkezésre

      1. Nem műtéti (konzervatív) kezelés

      • Célja:
        • A fájdalom csökkentése
        • Az ízület hasznos mozgásterjedelmének növelése
        • Izomerő fokozása
        • Sántítás csökkentése
      • Eszközei (gyógyszeres kezelés):
        • gyulladáscsökkentők
        • fájdalomcsillapítók
        • izomgörcsoldók, lazítók
        • porcpótló injekciók adása
        • fizioterápia, gyógyfürdő-kezelés (balneoterápia)
        • mozgásterjedelem bővítő torna

       

      2. Műtéti kezelés

      Ha a konzervatív kezelési módok már hatástalanok, valamint a klinikai és a röntgen vizsgálatok igazolják a diagnózist, műtétet javasolhat a szakorvos. Fontos a műtét idejének kiválasztása, ami főleg a beteg fájdalomtűrő képességétől és a stabilizáló izomzat állapotától függ. Az ízületi protézis az egyik vagy mindkét felszín pótlása műanyag vagy fém komponensekkel, melynek segítségével a beteg aktív és fájdalommentes életet élhet.

      Csípőprotézisek fajtái:

      1. Cementes protézis

      A műanyagból készült vápát, és a combcsontba illeszkedő fém szárat gyorsan szilárduló kötőanyag (csontcement) rögzíti a csonthoz. A cementes protézis a ragasztóanyag megszilárdulása után teljesen stabil, terhelhető. Itt a vápa csak műanyag komponensből áll, benne a helyzetét jelző fémgyűrűvel. Hátránya, hogy az implantátum esetleges kilazulásakor a protéziscsere során gyakran csontvesztéssel jár a cement eltávolítása.

      2. Cement nélküli protézis

      Ezt a technikát leggyakrabban fiataloknál, illetve 65 éves kor alatt ajánlják, amikor a csontállomány még alkalmas körbenőni a protézis szárat és a vápát. Itt ragasztóanyagot nem használnak. Cement nélküli protézis esetén a vápa két részből áll, külső fémcsészéből és műanyag betétből. A fémcsészébe behelyezett műanyag betét fogadja be a protézisfejet. A szár fémből készül (az abszolút szövetbarát titánból, vagy titán bevonatú anyagból), felszínét egyenetlenre munkálják meg, lehetővé téve, hogy a csontszövet, benőve az egyenetlenségekbe, kellően rögzítse az implantátumot. Ez a rögzülés mintegy 2 hónapot vesz igénybe, ezért az ilyen műtétek után kb. két hónapig részleges tehermentesítésre, illetve fokozatos terhelés betartására van szükség mankó vagy járókeret segítségével. Mind a cementes, mind a cement nélküli protézisek várható, élettartama a terheléstől, használattól illetve csontállomány állapotától függően körülbelül 15 – 20 év lehet.

      Előláb deformitások

      Kalapácsujj

      Leggyakrabban a láb második és harmadik ujjain alakul ki. Az ín rövidebb, mint kellene, ezért az ujjperc csontjai felemelkednek. Nagyon sokszor a bőr is megkeményedik, mert kívülről a kemény cipő, belülről az ujjperc csontjának fejecse tartja nyomás alatt. Sokszor a lábujjon seb is keletkezik.

      Bütyök

      A rosszul megválasztott cipő, a túl magas sarok is hozzájárul a másik gyakori deformitás kialakulásához. Legtöbbször az első láb-középcsont fejecsének megnagyobbodása, illetve a fölötte elhelyezkedő, gyakran gyulladt nyáktömlő kidudorodása, fájdalma a vezető panasz. A beteg nem talál már akkora cipőt magának, amiben fájdalom nélkül járhat. Gyakran megfázik, megfagy ez a terület, fokozva a fájdalmat. Az egyszerűbb esetekben elég a csotkinövés sebészi levésése és a gyulladt nyáktömlő kiirtása. A nagylábujj igen kifejezett deformitása esetén különböző műtéti technikákkal lehet kiegyenesíteni az ujjat. (Ékkimetszés tűzéssel, vagy lemezes osteosynthesissel, csavarozással, az ín rövidítése, és tapadási felületének áthelyezése stb.). Fontos tudni, hogy a még csak kezdetinek ítélt bütyök deformitás esetén is érdemes felkeresni szakorvost, ugyanis a kezdődő deformitásoknál érhető el a legjobb korrekció. A műtétek során a cél a teljes deformitás korrekciója, amely olykor több beavatkozást is jelent, egyidőben. Bizonyos esetekben csak több, egymás utáni időpontban történő műtét-sorozattal érhető el az optimális eredmény.

      Harántboltozat süllyedés

      A harántboltozat süllyedés az előláb kiszélesedése. A harántboltozatot adó lábközépcsont fejek közül a második és a harmadik nagyobb erővel nyomódnak a talajhoz, mely talpi fájdalom jön létre. Jellemző a talpi bőrkeményedés kialakulása, mely pedikűrös kezelés ellenére is kiújul. Gyakran kíséri a nagyujj bütyök, illetve a kis lábujjak kalapácsujj deformitása. Kezelése harántboltozat-emelő betéttel, nagyobb deformitás esetén ortopéd cipő viselésével történik. A terhelési fájdalmat okozó, lesüllyedt lábközépcsont fejek helyzete műtéti kezeléssel is javítható. Ilyenkor lehetőség van a korábban kialakult bütyök és kalapácsujjak sebészi korrekciójára is egyidőben.

      Injekciós kezelések


    Szakrendelések